Posts tagged top15vonat.

1. Masszava - Aszmara, Eritrea
[118 km, 6-7 óra]

Kicsit kilóg a sorból az eritreai vasút, ugyanis elég kevés helyi használja, főleg Amerikából vagy Nyugat-Európából hazalátogató eritreaiak krúzolnak rajta családostul. 1887-ben kezdték építeni az olaszok a tengerparti Masszavából a keskenynyomtávú vasutat, de a brutális terep miatt csak 25 évvel később sikerült elérniük a 2400 méteren fekvő Aszmarát. Menet közben építeni kellett 65 hidat és kiásni 39 alagutat. A harmincas években naponta 30 vonatpár közlekedett és évente félmillió jegyet adtak el, de a közút megépülésével a vasút hanyatlani kezdett. Annyira, hogy az Eritreát annektáló Etiópia 1975-ben be is zárta. A polgárháború során a vonalat teljesen szétkapták, a talpfákból lövészárkok támfala, a sínekből meg alagutak födémszerkezete lett.

Szerencsére Eritrea függetlenségének kikiáltása után a vonalat felújították, de - a vasútbuzik legnagyobb örömére - új mozdonyokra és kocsikra már nem futotta, így még mindig a száz éves gőzmozdonyok és a világ legartdecobb szerelvényei, Fiat Littorinák küzdenek az emelkedőkkel.

Nemcsak kötelező program, ha arra jársz éppen, de szerintem önmagában a vasútvonal miatt megéri elrepülni Aszmarába. Eritreáé a legszebb vasútvonal, az egyik legszebb közút és Aszmara egyértelműen Afrika legszebb városa. Szerencsére ez az egyetlen ország, amelyikből kitiltottak :D :((((

bónuszvideó

  10/12/12 at 11:45am

2. Albany - New York, Egyesült Államok
[226 km, 2 óra 40 perc]

Amerikában rohadt drága vonatozni. Amerikában nagyszerű vonatozni. Két állítás, amelyik majdnem minden esetben igaz. Egy kétnapos Chicago - Seattle vonatozás ugyanannyiba kerül, vagy esetenként drágább is, mint a repülő, de közben az Empire Builder (eleve mekkora vonatnév ez már, ez a valami, nem a Dankó Intercity) a Glacier Nemzeti Parkon keresztül mászik át a Sziklás-hegységen. Azért az állítás első fele csak esetenként igaz, ha időben elkezdünk vonatjegyre vadászni, akkor teljesen vállalható ajánlatokat is kifoghatunk. Én például 180 dollárt fizettem azért, hogy egy félnapos chicagói városnézéssel együtt visszérjek New Yorkba Arkansasból. Egyedül a 3 átszállásos Megabus lett volna olcsóbb ennél, a Greyhound és a repülés is sokkal drágább volt.

A vonatozás utolsó szakasza volt a legszebb. A Hudson folyó mellett, elég gazdag és unalmas elővárosokon keresztül halad az MTA-North hévszerű vasútjától csak néhol elkülönített pálya. Tényleg giccses az egész, zabálod a kilencdolláros angus burgert az étteremkocsiban, miközben kis világítornyok meg vitorláshajók ringatóznak a folyón, fasza acélhidak ívelnek át a Hudsonon és egyre közelebb és közelebb ér hozzád Manhattan sziluettje. (És végre egy saját fotóval illusztrálhattam az írást!!!)

  10/11/12 at 05:43pm

3. Bar - Belgrád, Montenegró, Szerbia és egy nagyon picit Bosznia és Hercegovina
[476 kilométer, 10 óra]

Utoljára térünk vissza a Balkánra, méghozzá egy olyan vasútvonal kedvéért, amit személyesen Tito apó álmodott meg. 1976-ban adták át a forgalomnak, akkor 6.5-7 óra volt a menetidő, most 10-11, többek között a trehányul és kevés pénzből elvégzett felújításoknak köszönhetően. Pedig elég alaposan fel kellett (volna) újítani a vonalat, a szerb szakaszt a NATO bombázta szét, a 9 kilométernyi bosnyákot meg az SFOR robbantotta fel. Mondjuk a helyzet állítólag sokat javult a félszáz halálos áldozatot követelő 2006-os baleset óta. Viszont maga az élmény mindenképp megéri azt a tíz órát, Bar után még a tengerparttal párhuzamosan haladunk, utána a félbalatonnyi Shkodrai-tavat szeljük át, helyenként a vízbe épített töltésen haladva, majd a Morača folyó gyönyörű völgyében elkezdünk felmászni a Bjelasica 2000 méteres csúcsai közé. A táj és a vasútvonal egyre vadabb, alagút követ viaduktot, csak az utolsó száz kilométeren lehet kibírni, hogy ne az ablakra tapadva töltsd az idődet. Nyaranta ráadásul közvetlen hálókocsikkal Budapestről is elutazhatunk Barba, szóval hülye, aki kihagyja!

  10/05/12 at 08:53pm

4. Choum - Nouadhibou, Mauritánia
[460 km, 12 óra]

Adott a kérdés, hogy ha van egy három-négy dízelmozdony vontatta, 2.5 kilométer hosszú szerelvény, amelyik az óceánpart és a Szahara közepén fekvő vasércbánya között ingázik, és ahol vagy egy közel nyolcvan éves vasúti kocsiban, vagy a pár üresen maradt, vasércporral borított teherszállító vagonok egyikében utazol a sivatagi éjszakában, akkor ez az élmény hogy-hogy nem dobogós ezen a listán. Az ok elég prózai, kurva szar kedvem volt, le voltam égve, lázas voltam, hánytam, nem sokkal korábban kellett 300 euróval megkennem egy mali rendőrkapitányt, hogy csak két napig tartson a fogdájában és nagyon izgultam, hogy nehogy lekéssem a hetente egyszer közlekedő Air Burkina repülőt Nouakchottban. Biztos megbolondultam volna, ha a világ harmadik legnyomorultabb fővárosában kell eltöltenem egy hetet.

Mivel még ilyen állapotban is roppantul tudtam élvezni, ahogy döcögünk a végtelen sivatagban, ezért amint leszálltam, elhatároztam, hogy ide boldog és egészséges állapotomban még visszatérek vonatozni egyszer.

Amúgy Choum után található a világ legértelmetlenebb vasúti alagútja, a spanyol gyarmati kormányzat nem engedte a franciáknak, hogy pár száz méter hosszan nyugat szaharai földön haladjon a vonat, így a franciáknak egy két kilométeres alagutat kellett fúrniuk a szolid gránitba. 

  10/04/12 at 10:34am

5. Poprád - Csorbató, Szlovákia
(29 km, egy óra)

A pompás nevű “Tatranská elektrická železnica” lényegében egy keskenynyomtávú villamosvasút a Tátrában. Akárcsak a hatodik helyezett Szarajevó - Mosztár vonalat, ezt is a Monarchia építette ki, egy azóta megszűnt kommunista állam hozta helyre, és egy korábban nem létezett állam üzemelteti :) A Csorbatói Fogaskerekű Vasút 1320 méteren fekvő felső állomását köti össze az 500 méterrel mélyebben fekvő Popráddal. A képen szereplő Tatra villamosok helyett már sajnos szögletes Stadler szerelvények futnak, de azért még így is ez a világ legzsupánabb villamosvonala

  10/03/12 at 01:01pm

6. Szarajevó - Mosztár, Bosznia-Hercegovina
[kb 90 km, 2-3 óra]

A 12. helyezett Albánia után újra - de nem utoljára! - visszatérünk a Balkánra. A Szarajevót a tengerparttal összekötő vasútvonalat a Monarchia építette ki, az 1889-ben átadott Szarajevó - Mosztár szakasznak csodájára járt Európa. A Neretva folyó völgye előtti 60 kilométerből 18 kilométeren fogaskerekeket kellett alkalmaznia a mérnököknek, hogy a meredek kaptatókat legyűrjék a vonatok. A két világháború között, na meg a jugoszláv periódusban épült hidak és alagutak miatt ma már ebből semmis sem tapasztalunk, de a táj ugyanolyan lenyűgöző maradt. A bizarrul türkizszínű Neretva elérése után pedig Európa egyik legszebb folyóvölgyében kanyarog a pálya, ráadásul csodálatos, jugoszláv állomásépületek tarkítják az utat.

Adományként kapott, leselejtezett svéd vagonokból áll a naponta kétszer futó szerelvény, ami természetesen még egy indok a vonatozásra. Szerintem egyetlen egy dolog miatt megbocsátható, ha valaki a kocsit-stoppolást választja: a világ legfinomabb birkája. 

  10/01/12 at 02:48pm

7. Sevan - Jereván, Örményország
[kb 70 km, 2 óra]

Örményországban is csak a szegények meg az idióták vonatoznak. A kisbuszok ugyanannyiért, fele annyi idő alatt elvisznek bárhova. Ráadásul a vasúti hálózat minimális és teljesen lepusztult, a javát még Sztálin regnálása alatt építették ki. Ennek ellenére ez a szakasz sokkal szebb, mint az autóút, eleinte a Kaukázus legnagyobb tava mentén halad a pálya, majd a háromezres Teghenis Hegység völgyeiben utazunk Jereván fele. Bombajó buli, az ember a tóparton alaposan bevásárol sült rákból, füstölt halból és Kotayk sörből, és mire Jerevánba ér, pompásan megvacsorál. Nehogy a Kotayk Hooligánt vegyétek, az vodkával kevert sör!!!

(Az örmény államvasutakat 2008-ban koncesszióba vette az orosz vasút és állítólag éveken belül újraélesztik a Jereván - Teherán vonalat, illetve komoly tárgyalásokat folytatnak a grúz és az abház vezetőkkel egy esetleges Jalta - Szuhumi - Tbiliszi - Jereván viszonylatról. Ha összejön, akkor mindkét vonat simán ráfér majd egy ilyen listára)

  09/27/12 at 06:50pm

8. Győr-Veszprém, Magyarország
[79 km, 2 óra]

Fölösleges sok szót vesztegetni erre a vasútvonalra, hiszen egyszerűen szép. Szerencsére sem a szemét Gyurcsány, sem a NER nem tudta bezáratni, de ami még fontosabb - hisz egy ország mégsem terepasztal - hogy a helyi vasútbuzik épeszű kompromisszumos javaslatot tettek le az asztalra, így kevesebb járattal, de talán rentábilisabban mehet az üzem. A 2 órás menetidő pont megegyezik a volánéval, tehát a vasút reális alternatíva tud lenni. Pannonhalma, Zirc, Csesznek, Cuha-völgy: ideális hétvégi vasutas program.

  09/26/12 at 04:35pm

9. Marseille - Ventimiglia, Franciaország (és egész picit Olaszország)

Ez a legjobb luxusnyugdíjas program a világon: Marseilleből indulva leszállni Toulonban, megnézni a kikötőt meg a székesegyházat, egy óra múlva Cannesban lehet enni egy jót a piacon, egy újabb óra múlva Nizzában vagy felmászol a kastélyba, vagy múzeumozol, délutánra Monacóban is vagy, egy kávé és kis gyűlölködő séta után lehet is továbbállni Olaszország felé (nekem mondjuk a kávézás kimaradt, mert minden pénzemet elköltöttem eddigre, de szerencsére volt még egy babkonzervem, amit a monacói strandon melegítettem meg, haha). És mivel nem a pofátlanul drága TGV közlekedik itt, így a vonatjegyek is megfizethetőek. Ráadásul a legtöbb helyen még a híres autóútnál is közelebb vannak a sínek a tengerhez, szóval pompás minden. 

  09/24/12 at 11:41am

10. Tynda - Szeveróbajkál, Oroszország
[1300 km]

A transzszibériai vasút történetét mindenki ismeri; heroikus erőfeszítés, kora ősztől késő tavaszig folyamatos fagyok, majd szúnyogok inváziója, embertelen munkakörülmények és a mérnökök számára szinte áthidalhatatlan nehézségű terepviszonyok. Arról kevesebben tudnak, hogy a harmincas években Sztálin belekezdett egy, az eredeti transzszibériainál 700 kilométerrel északabbra futó vasútvonal építésébe, főleg mert retteget a kínaiaktól és félt, hogy egy esetleges háború során a lényegében a kínai határon futó transzszibériai vasútvonal kidőlésével a szovjetek behozhatatlan stratégiai hátrányba kerülnének. GULAG foglyok százezrei robotoltak, majd 1944-től német és japán hadifoglyok is érkeztek. A wikipedia szerint 150.000-en haltak meg összesen és a hadifoglyok alig 10%-a hagyta el élve ezeket a táborokat. A Bajkál-Amur Fővonal 4300 kilométeren hosszan halad, Tajsetben hagyja el a transzszibériai vonalát, ezer kilométerrel később érkezik Szeveróbajkálba, a Bajkál északi fővárosába, újabb 1300 kilométer múlva következik Tynda, a BAM fővárosa, majd jó kétezer kilométer múlva éri el Vaninot a Csendes-Óceán partján (pontosabban a Japán tengert, a Csendes-Óceánhoz előbb át kell kúszni Szahalinon, ahol sajnos még soha sem jártam, szóval Kamcsatka mellett még egy indok, hogy visszatérjek a környékre). 

Nem csoda, hogy 1982-ben ilyen király emlékművet emeltek a BAM-nak:

Semmi máshoz sem fogható érzés a BAM-on vonatozni, nem olyan, mint a transzszibéria, ahol mind a teher, mind a személyforgalom java zajlik, itt naponta, kétnaponta megy el egy-egy vonat, és minden település célja, értelme, egyetlen munkaadója és mindene ez a nyomorék vasútvonal. Különben pár szibériai prémvadászon kívül ugyanúgy semmi sem lenne ebben a végtelen nyírfaerdőben meg light tundrában, mint évezredek óta. Itt láttam életem legviccesebben ijesztő lakótelepét is.

De Tynda és Szeveróbajkál között a vonal gyönyörű. Párszáz kilométerenként egy-egy lakótelep, amúgy nyírfaerdők, Tisza (esetenként Duna) méretű folyók tucatjai, és elég masszív hegyek. Sajnos a 15 kilométer hosszú Szeveromujszki alagutat érkezésünk előtt négy évvel átadták, így az 1500 méterig felkapaszkadó, majd onnan óvatosan leereszkedő kerülőútvonalon nem vonatozhattam, de azért így is fasza volt. Arról nem is beszélve, hogy a két legszebb szovjet állomásépületet a túra két végpontján láttam. A tyndai egy, a teljes várost uralma alá hajtó UFO, míg a szeveróbajkáli egy gyönyörű, modernista alkotás.

  09/21/12 at 08:38pm