3. Bar - Belgrád, Montenegró, Szerbia és egy nagyon picit Bosznia és Hercegovina
[476 kilométer, 10 óra]

Utoljára térünk vissza a Balkánra, méghozzá egy olyan vasútvonal kedvéért, amit személyesen Tito apó álmodott meg. 1976-ban adták át a forgalomnak, akkor 6.5-7 óra volt a menetidő, most 10-11, többek között a trehányul és kevés pénzből elvégzett felújításoknak köszönhetően. Pedig elég alaposan fel kellett (volna) újítani a vonalat, a szerb szakaszt a NATO bombázta szét, a 9 kilométernyi bosnyákot meg az SFOR robbantotta fel. Mondjuk a helyzet állítólag sokat javult a félszáz halálos áldozatot követelő 2006-os baleset óta. Viszont maga az élmény mindenképp megéri azt a tíz órát, Bar után még a tengerparttal párhuzamosan haladunk, utána a félbalatonnyi Shkodrai-tavat szeljük át, helyenként a vízbe épített töltésen haladva, majd a Morača folyó gyönyörű völgyében elkezdünk felmászni a Bjelasica 2000 méteres csúcsai közé. A táj és a vasútvonal egyre vadabb, alagút követ viaduktot, csak az utolsó száz kilométeren lehet kibírni, hogy ne az ablakra tapadva töltsd az idődet. Nyaranta ráadásul közvetlen hálókocsikkal Budapestről is elutazhatunk Barba, szóval hülye, aki kihagyja!