10. Tynda - Szeveróbajkál, Oroszország
[1300 km]

A transzszibériai vasút történetét mindenki ismeri; heroikus erőfeszítés, kora ősztől késő tavaszig folyamatos fagyok, majd szúnyogok inváziója, embertelen munkakörülmények és a mérnökök számára szinte áthidalhatatlan nehézségű terepviszonyok. Arról kevesebben tudnak, hogy a harmincas években Sztálin belekezdett egy, az eredeti transzszibériainál 700 kilométerrel északabbra futó vasútvonal építésébe, főleg mert retteget a kínaiaktól és félt, hogy egy esetleges háború során a lényegében a kínai határon futó transzszibériai vasútvonal kidőlésével a szovjetek behozhatatlan stratégiai hátrányba kerülnének. GULAG foglyok százezrei robotoltak, majd 1944-től német és japán hadifoglyok is érkeztek. A wikipedia szerint 150.000-en haltak meg összesen és a hadifoglyok alig 10%-a hagyta el élve ezeket a táborokat. A Bajkál-Amur Fővonal 4300 kilométeren hosszan halad, Tajsetben hagyja el a transzszibériai vonalát, ezer kilométerrel később érkezik Szeveróbajkálba, a Bajkál északi fővárosába, újabb 1300 kilométer múlva következik Tynda, a BAM fővárosa, majd jó kétezer kilométer múlva éri el Vaninot a Csendes-Óceán partján (pontosabban a Japán tengert, a Csendes-Óceánhoz előbb át kell kúszni Szahalinon, ahol sajnos még soha sem jártam, szóval Kamcsatka mellett még egy indok, hogy visszatérjek a környékre). 

Nem csoda, hogy 1982-ben ilyen király emlékművet emeltek a BAM-nak:

Semmi máshoz sem fogható érzés a BAM-on vonatozni, nem olyan, mint a transzszibéria, ahol mind a teher, mind a személyforgalom java zajlik, itt naponta, kétnaponta megy el egy-egy vonat, és minden település célja, értelme, egyetlen munkaadója és mindene ez a nyomorék vasútvonal. Különben pár szibériai prémvadászon kívül ugyanúgy semmi sem lenne ebben a végtelen nyírfaerdőben meg light tundrában, mint évezredek óta. Itt láttam életem legviccesebben ijesztő lakótelepét is.

De Tynda és Szeveróbajkál között a vonal gyönyörű. Párszáz kilométerenként egy-egy lakótelep, amúgy nyírfaerdők, Tisza (esetenként Duna) méretű folyók tucatjai, és elég masszív hegyek. Sajnos a 15 kilométer hosszú Szeveromujszki alagutat érkezésünk előtt négy évvel átadták, így az 1500 méterig felkapaszkadó, majd onnan óvatosan leereszkedő kerülőútvonalon nem vonatozhattam, de azért így is fasza volt. Arról nem is beszélve, hogy a két legszebb szovjet állomásépületet a túra két végpontján láttam. A tyndai egy, a teljes várost uralma alá hajtó UFO, míg a szeveróbajkáli egy gyönyörű, modernista alkotás.

  09/21/12 at 08:38pm
  1. deadheadingcrew reblogged this from markoferko
  2. megazork said: remelem valami űrgeci poszt-japan vonat lesz az elso
  3. markoferko posted this